Lapátka

Vannak beszédes nevek: sokat mondóan azok. Néha vidámak, olykor szomorúbbak. És vannak fájóan azok, amik első hallásra ugyan vidámnak tűnnek, de aztán amikor megtudjuk, hogy miért erre a névre esett a választás, akkor összeszorul ott baloldalt valami…

Lapátka. Kedves név, kedves, ha pl. a szétágazó lapátfülekre utal. És ott van ebben a névben a fájdalom, amikor kiderül, hogy ez bizony egy vaslapátról szól… Egy vaslapát és egy kóbor kandúrka találkozásáról. És a lapát után az a „ka” szócska marad egyedüli kedvességként ebből a betűhalmazból.

A sors fura fintorokat vág: mert Ő is azon kóbor cicák egyike, akikkel a nagy baj megtörténte kellett ahhoz, hogy segítséget és nyugalmat kaphasson. Mert ez a mentés egy taposómalom. Hogy addig, amíg nem történnek meg a tragédiák, addig Ő is csak egy volt abból a sokaságból, akiknek a kimentésére alig van lehetőség. Egy újpesti autószalon parkolójában éldegéltek Lapátka és a többiek viszonylagos nyugalomban. Már ha a folyamatos éhezést és rejtőzködést annak lehet nevezni. De történt egy szép napon, hogy az "Ember" unatkozni kezdett és a vélt vagy valós sérelmeit valakin le kellett vezetnie. Ki lenne erre alkalmasabb, mint egy kiszolgáltatott kis kóborka? Nem fog senkinek panaszkodni ezért, nem fog feljelentéseket írogatni, csak megpróbál elmenekülni, ha ugyan tud. De Lapátka nem tudott. Így ez a bizonyos feszültséglevezető sporteszköz az ember kezében ütemesen pufogott csíkos hátán. Túlélte, voltak akik segítettek. Mert a gonoszság mögött néha megszólal a jó. És Lapátka emiatt a jó miatt kereshet most gazdát. Mert életben maradhatott. És az állati léleknél csodálatosabb nincs. Mert Ő pár nap fájdalom és ijedtség után nem csak a testi, hanem a lelki gyógyulás útjára léphetett: megbocsájtott és már csak annak élt, hogy megköszönje, hogy a lapát helyett az itató és etetőtál volt az ember kezében. Kezdetben riadtan figyelte a feléje nyúló óvatos kezet, aztán pár nap alatt belesimulással jelezte, hogy „köszönöm”. Lapátka kóbor cica volt. És a kóbor cicák nem csak a vaslapátok ütlegének vannak kitéve, hanem a betegségeknek is. De Ő szerencsésebb volt ezen a téren sokaknál. Mert Ő csak a FELV (macskaleukózis) nevű vírus hordozója, ami nem betegséget jelent, de korlátokat. Mert Őt más cicákhoz nem, csak más ugyanezzel a bajjal küzdő cicákhoz lehet engedni. Kutyusokkal viszont szívesen barátkozna és a legboldogabb akkor lenne, ha egy gazdit szerethetne tiszta szívéből. Mert Őrá még sok sok cicaév vár! Amit nem mindegy, hogy igazi társként vagy egy menhely lakójaként tölthet el. Nézzétek meg a Róla készült videókat!

Nincs csodálatosabb a Léleknél! Megbocsájt amikor kell, és minden nap új reményekkel tölti fel önmagát. Álmodik egy boldogabb világról egy gazdival, aki örökre elfeledteti vele azt, hogy miért is lett „Lapátka”.

Lapátka 2,5-3 éves ivartalanított bújós csodabogár. Ha már most úgy érzed, hogy egy ilyen hálás kis kandúr hiányzik még a boldogságodhoz, telefonálj vagy írj az Elszánt Állatvédők Csapatának.

Köszönjük, ha megosztod a történetét, mert minden percnyi figyelem egy esély a számára.